Távol-keleti csodák
- avagy a referenciaországok infokommunikációja
2005. április 30.
Előző számainkban részletesen beszámoltunk a holland EU-elnökség felkérésére a PricewaterhouseCoopers által készített tanulmányról, amely szerint az EU-n belül szükség van az ICT-politikák megváltoztatására. Először részletesen ismertettük az elemzés által azonosított tíz áttörési pontot, majd pedig bemutattuk, hogy az öt évvel ezelőtt 2010-re kitűzött lisszaboni célok teljesítése hol tart a félidőben, és mit kellene tenni a nyilvánvaló lemaradás csökkentéséhez, illetve a felzárkózáshoz. Ezúttal a fő referenciaországok gyakorlatát és ICT-politikáját elemezzük.
Sok kormány szeretne minél többet profitálni az ICT-ből mint a gazdasági növekedés és az életminőség katalizátorából. Hogy megértsük, hol találhatók a jövő várható nagy nyereségei, meg kell ismernünk és értenünk Európa és fő referenciaországai jelenlegi politikai erőfeszítéseit. Ez egyrészt hasznos tanulságokkal szolgálhat, másrészt közvetlen hatást gyakorolhat az európai versenyhelyzetre.
Japán: techno-kulturális összhang
Közismert Japán esetében az ICT és a fogyasztói elektronika közötti erős kapcsolat, illetve a mobilalkalmazások terén elért siker, ami szorosan illik a szocio-kulturális körülményekhez: a japánok szeretik a maximumot kihozni az információkból, "ketyerekedvelő" emberek, akik értékelik az intenzívvé vált kommunikációt a közvetlen fizikai megbeszélés pszichológiai és rituális bonyodalmai nélkül. Japáné a világ második legnagyobb gazdasága (nagyobb, mint Németországé, Franciaországé és az Egyesült Királyságé együttvéve). Az 1989-ben kezdődött, hosszúra nyúlt gazdasági válságtól még mindig szenvedő lakosság gyorsan öregszik: 2005-re várhatóan Japánban található a világ legöregebb népessége. Ugyanakkor a magas oktatási színvonal és a technológiai képesség fenntartja magas potenciálját.
Az elektronikai és az autóipar továbbra is domináns szerepet játszik, és sikeres a nemzetközi piacokra való betörésben. Mindkettő megszenvedte a gazdasági hanyatlást, ami az alacsonyabb költségű országokba, különösen Ázsiába irányuló közvetlen befektetések hullámát indította el. Az ICT-nek a gazdasági növekedéshez való hozzájárulása jelentős. 2001-ben az ICT-iparág 0,83 százalékkal járult hozzá a 0,30 százalékos teljes gazdasági növekedési rátához, miközben egyéb olyan szektorok, mint a villamossági gépipar, visszatartották a növekedést. Az informatikai szektor lett a japán kormány által megkülönböztetett nyolc ipari ágazat közül a legnagyobb. Az informatika 2000-ben a GDP 11,6 százalékát adta.
A japán szoftverpiac különbözik az Egyesült Államokétól. Azzal, hogy a japán vállalkozások a nagygépekre támaszkodnak, az olyan hazai szoftvercégek testre szabott megoldásait részesítik előnyben, amelyek erre a belföldi szektorra összpontosítanak, lehetőleg nem versenyezve a Microsofttal és másokkal az előre csomagolt PC-szoftverek területén a globális piaci részesedésért. Azonban ahogy a nagygépek elavultá válnak, és a PC-k száma növekszik, hatalmas piac nyílik meg a Microsoft és egyéb külföldi cégek számára, mert Japánban nincsenek olyan világhírű szoftvercégek, mint az SAP, a Siebel, a Peoplesoft, az Adobe és a Dassault.
Bár a PC- és az internethasználat mértéke a szigetországban elmarad az USA-belitől, e szektorok piacai az elmúlt három évben gyorsan növekedtek. Az otthoni PC-k birtoklása és a vezetékes internet használata is viszonylag későn kezdődött, de a felzárkózás üteme figyelemre méltó.
Japán kitűnő távközlési infrastruktúrával rendelkezik. A közelmúltig a belföldi rendszer a Nippon Telegraph and Telecommunication (NTT) kizárólagos ellenőrzése alatt állt, amely 71 milliárd dolláros éves értékesítéssel a világ legnagyobb távközlési cége. Ráadásul a Kokusai Denshin Denwa Co. Ltd. (KDD) volt az egyetlen olyan szállító, amely nemzetközi kommunikációs szolgáltatásokat kínált. Japán évente több mint 30 milliárd dollárt költ a távközlési infrastruktúra tökéletesítésére.
A politikai döntéshozók 2001-ben új informatikai szabályozást fogadtak el (informatikai alaptörvény). Ugyanakkor kezdeményezték az "e-Japán stratégia" elnevezésű programot, amelynek célja, hogy hazájukat a világ legfejlettebb informatikájú országává tegyék. A program öt fő területet céloz meg: infrastruktúra, tudásdolgozók (knowledge workers), e-commerce, e-government és biztonság.
A széles sávú hozzáférés a politikában fontos témának számít. A széles sávú internet fejlődése a gazdasági növekedés kulcsfontosságú segítője. E program fő jellegzetessége más országokhoz képest, hogy a magánszektor várhatóan vezető szerepre tesz szert a széles sávú infrastruktúra további fejlődésében.
A japán kormány fő ösztönző eszköze egy alacsony kamatlábú finanszírozási csomag a széles sávú hálózatot működtetők számára. Ugyanakkor jelentős adókedvezmények léteznek az olyan cégek számára is, amelyek ilyen hálózatokba fektetnek be.
Dél-Korea: jövőkép és vezetési képesség
A koreai kormány életerővel kombinálta a jövőbe látást, és nagy beruházásokkal segítette a széles sávú internet telepítését, amiben ezáltal világelsővé vált. Az elsők között hangsúlyozta az ICT mint gazdasági ösztönző fontosságát. 1998 és 2001 között a koreai kormány megkettőzte ICT-kiadásait, és különböző típusú finanszírozási mechanizmusokkal, illetve szabályozásokkal rukkolt elő.
Korea feladata ma, hogy az infokommunikációs infrastruktúra magas szintjének megteremtése után az üzleti területen való elterjedéséből származó gazdasági haszon realizálása felé lépjen tovább. Nagyon jók a növekedési és munkaerő-termelékenységi mutatói, s magas szintű kutatás-fejlesztéssel, illetve erre épülő gyártással rendelkezik az ICT-iparágban. Azonban az ICT üzleti elterjedése a gyors haladás ellenére is egyenetlennek látszik, a beruházás és használat általában az OECD-átlag körül marad, az üzletre gyakorolt hatásai pedig a vártnál kisebbek. Ennek oka részben a koreai vállalkozások méreteloszlása: a kicsi vállalkozások aránya igen magas, miközben az összes dolgozónak körülbelül az egyharmadát ezek foglalkoztatják. A kisvállalkozások kevesebb mint fele rendelkezik számítógéppel és internet-hozzáféréssel, s ha mégis, a legkisebbek gyakran nem használják üzleti tranzakcióikban és folyamataikban. A kisvállalkozások nem aknázzák ki teljes körűen a fejlett széles sávú környezetet - döntően a tudatosság, a szakképzett személyzet és a szakértői szolgáltatások hiánya miatt.
Az Információs és Kommunikációs Minisztérium (MIC) egyik legfontosabb szabályozó intézkedése az volt, hogy előírta: az összes állampolgárt el kell látni széles sávú internet-hozzáféréssel. A távközlési iparág licencdíjainak pedig az iparágban kell maradniuk, és nem egyéb kormánykiadásokra használják fel azokat, hanem többek között hálózatépítésre, ICT-képzésre és alacsony kamatozású kölcsönök biztosítására, amelyek lehetővé teszik a hátrányos helyzetű csoportok számára is a hozzáférést.
A kis- és mikrovállalkozások növekvő figyelmet kapnak, mivel egyértelműen felismerték, hogy ez az alapja a nagyobb cégek megjelenésének. Az ICT kínálati iparág, és a széles sávú infrastruktúra erősítése különösen sikeresnek bizonyult.
A hangsúly most már a keresletet ösztönző stratégiákra helyeződik, hogy az ICT, a szoftver és a tartalom üzleti felhasználásával teljesen kiaknázzák a fejlett széles sávú infrastruktúra potenciálját.
1999-ben Korea létrehozott egy nagyon alacsony kamatlábakkal működő pénzügyi alapot a széles sávú hálózatokba való befektetésekhez, különösen a ritkábban lakott területek számára. Jelenleg az IPv6 fejlesztését támogatja. Egy új terv (e-Silk road) támogatja a koreai szoftvercégeket abban, hogy exportorientált módon építsék ki üzleti körüket.
10 millió előfizetőjével jelenleg Korea rendelkezik a legnagyobb széles sávú internet-ellátottsággal. Ezt részben az tette lehetővé, hogy a legtöbb koreai Szöulban él, magas házakban. Az elterjedést fokozta a verseny is (kábeles internet), a kormánytámogatás (korai elkötelezettség a nagy sebességű infrastruktúra mellett), az ADSL-piacra szívesen belépő gyártóipar, illetve a koreai mentalitás. Jelenleg a széles sávú internet tarifája világviszonylatban is a legalacsonyabbak között van, átlag fölötti teljesítménnyel.
India: exportorientált szoftveripar
India különösen fontos az összpontosított politikára épülő, erős szoftverexportja miatt. A törekvések a liberalizációra és a szoftveriparnak a kedvező beruházási feltételek megteremtése általi ösztönzésére irányulnak.
A népesség körében tapasztalható viszonylag alacsony műveltségi szint ellenére India számos kulcsfontosságú előnnyel rendelkezik az emberi tőke terén: angolul beszélő nagy népességgel, világszínvonalú oktatással, kutatási és vezetési intézményekkel. Mindez a tudományos és technikai önállóságba eszközölt befektetés közvetlen eredménye. Azonban az indiai szoftveripar egyik legnagyobb kihívása továbbra is a tehetséges szakemberek vonzása és megtartása.
Az ország jó környezetet teremtett az ICT-iparág számára. Jól bevált keretet dolgozott ki a szellemi tulajdonjogok védelmére, ami jelentősen fokozza az üzleti beruházást: az indiai törvények védik a jól ismert nemzetközi márkákat, még akkor is, ha azokat nem jegyezték be Indiában.
Az ottani Informatikai Minisztérium által katalizált állami-magán társulások kulcsszerepet játszottak az ICT fejlődésében. Ennek az erőfeszítésnek az egyik eredménye a 2000-es informatikai törvény, amelynek célja, hogy az informatikai szektor számára általános stratégiát határozzon meg. A kormány és a magánszektor kezd összefogni az ICT fejlődésének előmozdítására.
Az ICT-szolgáltatóipar kezdeti belföldi keresleti ösztönzője nagyrészt a kormány volt: a teljes informatikai költségvetés 28 százaléka eddig a kormány és az állami szektor kiadásainak tulajdonítható. A kormány jelentős összegeket költött el a pénzügyi szolgáltatások, az adózás, a vám, a telekommunikáció, az oktatás, a védelem és az állami infrastruktúra területén. Az ICT-használat növekedésének eredményeképpen az iparág fokozta belföldi gazdasági tevékenységét, például számos cég fejlesztett ki indiai nyelveken könyvviteli és szövegszerkesztő csomagokat. E növekedésnek a belföldi gazdaságra gyakorolt potenciális hatása sokkal szélesebb körű, mint a csak exportra történő szoftverfejlesztés.
Az infrastruktúra még mindig gyengén fejlett: a telefonos ellátottság a lakosság 3,5 százalékára terjed ki. A háztartások körülbelül 1 százaléka rendelkezik vezetékes kapcsolattal, szemben a kínai 10 százalékkal. A mobilszektor körülbelül 3 millió felhasználót számlál; ez az érték évente 100 százalékkal nő, és a közeljövőben várhatóan megelőzi a vezetékes piacot. Az internet-hozzáférések száma 1,5 millió körül van, és évente 50 százalékkal növekszik. Ezenkívül nagyon magas a földi tévével, kábeltelevízióval és rádióval való ellátottsági arány. A vezeték nélküli hang- és adatmegoldásokat egyre nagyobb mértékben helyben dolgozzák ki és használják.
India erőteljes belföldi moziiparral rendelkezik, de Európához hasonló problémákkal küzd. Egy olyan ország számára, ahol 418 nyelvet beszélnek, helyi vonatkozású tartalmat létrehozni és fenntartani nem kis kihívás. Mindazonáltal a helyi nyelvi tartalom lassan lényegesebbé és hozzáférhetőbbé teszi az ICT-t a népesség szélesebb rétege számára.
A múltban az indiai kormány nagyobb lépéseket tett az exportra történő szoftverfejlesztésre, a telekommunikációs szabályozás reformjára, a nemzeti távolsági- és mobiltelefon-piacok privatizációjára, valamint az ICT átfogóbb megközelítésére. Azonban továbbra is kihívást jelent a kedvezőtlen szabályozói klíma, a túlterhelt bírói rendszer, a rossz infrastruktúra és a költséges hozzáférés, illetve az ICT korlátozott használata.
Az ország a 70-es és a 80-as években az önálló iparosításra összpontosított. Ezt követték azok a reformok, amelyek célja India pozicionálása volt a világgazdaságban: ésszerűsítették a közvetlen külföldi beruházást, új szektorok nyíltak meg előtte, és a kormány öt évre mentesítette az ICT-iparágat a vállalati jövedelemadótól. E reformok segítettek abban, hogy a szoftverexport növekedése és a szaktudást igénylő szoftverszolgáltatások által egyre inkább integrálódjon a világgazdaságba. A szoftveripar az 1991-1992-es szerény 150 millió USD-ről 2002-2003-ban 9,5 milliárd USD-re nőtt.
A közvetlen külföldi beruházás ösztönzésére akár 100 százalékos külföldi törzstőkét és minden behozott eszközre vámmentes importot engedélyeztek. A kormány által létrehozott technológiai parkok szintén professzionális munkaügyi szolgáltatásokat kínáltak az ügyfeleknek, ami India számára költséghatékony program, mivel az ICT-munkaerő globális mércével mérve nagyon olcsó.
Kína: ráhangolódás a jólétre
A kínai kormány célzott iparági politikával bizonyította elkötelezettségét: a külföldi tudást azáltal vonzzák és őrzik meg, hogy csak közös vállalati üzleti modelleken keresztül engedik a külföldi beruházásokat. Továbbá nagyon határozott politika irányul a belföldi szabványok, például a kínai 3G-telefónia ösztönzésére. A kínai ICT-iparág robbanásszerű növekedést produkált, és jelenleg a gazdaság egyik pillére.
2002-ben a kínai távközlési szektor a GDP 2,69 százalékát adta, ez világviszonylatban a harmadik legnagyobb érték. Ugyanabban az évben az ágazat bevételei 168,7 milliárd dollárra rúgtak, ami 2001-hez képest 20 százalékos növekedést jelentett.
A hardvertermelés is fellendülőben van. 2002-ben a mobiltelefonok gyártása 120 millióra nőtt, úgy, hogy külföldi cégek (Nokia, Siemens, Motorola) még mindig az élen álltak, de a kínai vállalatok gyorsan növelték piaci részesedésüket: az 1999-es 2 százalék után 2002-ben 30 százalékot értek el.
A gazdasági recesszió ellenére a számítógépgyártás és -értékesítés is fellendült. A komputerek 2003. évi termelése 13 milliós nagyságrendűre becsülhető.
A külföldi cégek befektetései a kínai informatikai szektorba 2002-ben 70 milliárd dollárt tettek ki. Az előző években a külföldi tőke főleg a mobilkommunikációs szektorba áramlott, a főbb befektető a Motorola, az Ericsson, a Nokia, a Samsung, az LG és a Sanyo volt.
2000-ben, WTO-ba való felvétele során az ország kibocsátott egy távközlési irányelvet, de még mindig hiányzik a szabályozási keret. Sok külföldi cég számára ez az akadálya a kínai piacra való belépésnek. A kínai kormány csak bizonyos, szigorúan ellenőrzött feltételek mellett engedi a külföldi beruházást.
A szoftveripar saját hardveriparával és India szoftveriparával összehasonlítva kicsi és alulfejlett. Mégis, a jelenlegi helyzet nem feltétlenül mutatja hűen a jövőbeli kilátásokat, ahogy Kína közelmúltbeli történelme ezt bőségesen demonstrálja. A kínai és az indiai szoftverszektor közötti fontos különbség az előbbi szoros kapcsolatrendszere a belföldi, nevezetesen az ipari és kereskedelmi felhasználókkal. Ez intenzív tanulást segített elő a nagy és gyorsan növekvő belföldi piac számára történő termékfejlesztés területén. Az indiai szoftverszektor, amely egészen a közelmúltig nélkülözte a dinamikus belföldi felhasználói piacot, a szoftverszolgáltatások exportjából virágzott fel.
Egyes intézmények és a kínai kormánypolitika intézkedései - a kínai nyelvű szoftverek, fordítógépek, biztonsági rendszerek stb. államilag finanszírozott kutatása - szemmel láthatóan jelentős számú szoftvermellékterméket hoztak létre, bizonyos esetekben az állami kutatólaboratóriumokból kikerülő hardvermelléktermékek származékaiként.
A kormány erőteljes hangsúlyt helyez a belföldi gyártókapacitás növelésére és a helyi termékek felhasználására az importált technológiával szemben. Azonban Kína elismeri a WTO és az ITA nyitott piacokra vonatkozó kötelezettségeit.
Mit tanulhatunk a referenciaországoktól?
A referenciaországok sok területen felülmúlták Európát. Egyaránt vezetőkké váltak a kínálati oldalon (ICT-iparágak, hardver, szoftver, szolgáltatások és infrastruktúrák), illetve a keresleti oldalon (alkalmazás és tartalom a felhasználók számára), olyan világos ICT-politikával támogatva, amely minden államban az áttörési lehetőségekkel foglalkozik, és az előrelátást a választás bátorságával, illetve a végrehajtás melletti elkötelezettséggel kombinálja.
Korea, India és Kína ICT-iparága rövid idő alatt hatalmas utat tett meg. Ezen országok mindegyike tudatos politikával rendelkezik saját infokommunikációs szektorának fejlesztését illetően. Az indiai kormány nagyobb szabályozási lépéseket tett az ICT-iparág irányában, a hangsúlyt az exportra történő szoftverfejlesztésre helyezve. A koreai kormány megkétszerezte ICT-kiadásait, létrehozott egy nagyon alacsony kamatlábakkal rendelkező pénzalapot a széles sávú internet-hozzáférési hálózatokba eszközölt befektetésekhez és egy új tervet (e-Silk road) a koreai szoftverexport támogatására. Kína közös vállalkozások által kíván hazai ICT-iparágat építeni, és erősen védi saját piacait. Az ágazatnak nyújtott kormánytámogatás nem korlátozódik e feltörekvő piacokra. Az USA kormánya ezenkívül kormánytámogatással látja el ICT-szektorát a Védelmi Minisztériumtól származó nagy szerződések, a belföldi biztonsági kezdeményezés stb. által. Az európai ICT-iparág nélkülözi az ilyen jellegű európai támogatást, ami egyenlőtlen feltételeket hoz létre.
Az értékelt országok komoly felkészültséget mutatnak a döntések meghozatalára és a jövő alakítására. Az indiai kormány az ICT-iparágat állította a fókuszba, hangsúlyossá téve az exportra történő szofverfejlesztést, és hosszú kihatású intézkedéseket hozott: akár a 100 százalékos külföldi törzstőkét is engedélyezte, vámmentes importot, technológiai parkokat hozott létre, és professzionális munkaerő-szolgáltatásokat kínált fel ügyfeleinek. Korea, Japánhoz hasonlóan, korán elkötelezte magát a széles sávú internet mellett, és megteremtette a szükséges pénzügyi ösztönzőket. Ezek a választások kifizetődtek: az országok ma már olyan ICT-szektorral rendelkeznek, amely nagyon dinamikus, és a jövőre nézve a legjobb kilátásokkal rendelkezik.
***
USA: szabadság és támogatás az ICT-iparnak
Az amerikai kormány infokommunikációs politikájának fő megkülönböztető jegye a csúcstechnológiás vállalkozói kultúra, amely homogén és rugalmas munkaerőpiacot hoz létre, miközben az új technológiák számára vevőként szolgál. Az USA világviszonylatban az ICT-áruk és -szolgáltatások legnagyobb vásárlója. A becslések szerint az éves ICT-kiadás majdnem háromszor akkora, mint a második helyezett Japánban. Az iparág helyzetét nyilvánvalóan befolyásolja már a hazai piac puszta mérete is.
A szektort az egyetemekkel folytatott szoros együttműködés jellemzi. Ez számos erős regionális ICT-csoportosulás kialakulásához vezetett a Szilícium-völgyben, New Yorkban, a Kutatási Háromszög Parkban (Észak-Karolinában), Pennsylvaniában és Nagy-Boston területén. E csoportosulások mindegyike rendelkezik a kutató egyetemek, az ipari laborok, a munkaerő-állomány, a felfutó cégek és a nagy ICT-szereplők kritikus tömegével.
Az alapvető kutatási programokat szolgáló kormánytámogatásra a kilencvenes években a HPC-törvényen keresztül került sor. Fő célja a gigabites hálózatok, a teraflopsos számítástechnikai rendszerek, a fejlett algoritmusok és szoftverek kifejlesztése, illetve az innovatív megoldások demonstrálása volt számos területen. 2003-ban az USA kormánya naprakésszé tette ezeket a nagy kihívásokat.
Az amerikai ICT-szektor elsősorban a kormánytól kap támogatást. A NASA és a védelmi kormányhivatalok fontos vevői az iparágnak. Ez a tendencia folytatódik az új "Belföldi biztonsági kezdeményezés" által. Egy másik közelmúltbeli példa az amerikai védelmi minisztérium (DoD) döntése az IPv6 mellett.
Változás figyelhető meg a kormány kutatási pénzalapjainak elosztásában, mivel a különböző szervek egyre inkább rövid távú eredményeket várnak (jellemzően a kutatási támogatások kifizetésétől számított 18 hónapon belül). Ez negatívan hathat az egyetemi karok helyzetére, mivel azok hajlamosak inkább a hosszabb átfutási idővel rendelkező alapkutatásra összpontosítani.
Van néhány markáns különbség az USA és Európa szabályozási keretei között. A magánszférát és a spamet az Egyesült Államokban főleg a piac szabályozza, míg Európa kormányrendeletek által próbál jogi védelmet nyújtani. Az elektronikus aláírások esetében az USA csak általános szabályozási kerettel rendelkezik, míg az EU egy részletesebb megközelítést választott. Másrészt az USA részletesebb jogszabályokat kínál az elektronikus szerződésekhez és az elektronikus fizetésekhez. A távközlési szabályozás továbbra is vita forrása, és nagyobb problémákat mutat.
***
A k+f "nagy kihívásai" az USA-ban
- Tudáskörnyezetek a tudományhoz és a mérnöki munkához
- Tisztaenergia-termelés javított égetés által
- Nagy megbízhatóságú infrastruktúra-irányítórendszerek
- Javított betegbiztonság és egészségminőség
- Informált stratégiatervezés a hosszú távú regionális klímaváltozáshoz
- Nanoléptékű tudomány és technológia (atomok és molekulák)
- Szennyezőanyagok útjainak és egészségügyi hatásainak előrejelzése
- A fenyegetések valós idejű észlelése, értékelése és megválaszolása
- Jobb szállítási rendszerek
- A digitális társadalomban való egyetemes részvétel következményeinek előre látása
- Együttműködő intelligencia: az emberek és az intelligens technológiák integrálása
- Mélyebbre tekintés a kézenfekvő információk alapján
- Tudásigényes szervezetek irányítása dinamikus környezetekben
- Természetes nyelvek gyors elsajátítása
- Simuniverse: tanulás felfedezés által
- Életre szóló virtuális konzulens mindenki számára