Akár tervezett, akár tervezetlen, a leállás állandóan fellépő, költséges dolog. Az IDC kutatói szerint dollármilliárdokra rúg a leállások éves összköltsége. Nem meglepő tehát, hogy sok informatikai vezető a leállások hatásának kiküszöböléséért (vagy legalábbis csökkentéséért) vívott csata élharcosa.

A továbbiakban áttekintjük, hogy az informatikai szervezetek - amelyektől mindig azt várják, hogy kevesebből hozzanak ki többet - egy új, hatékonyabb szemléletmód alkalmazásával hogyan csökkenthetik a tervezett és tervezetlen leállásokat.

A bonyolultság ára

Azzal mind egyetérthetünk, hogy a szervezetek információáramlásának kezelése az elmúlt években egyre bonyolultabb lett. Az informatikai részlegek sokaságánál fordul elő, hogy az egyik rendszeren Windows, a másikon Solaris, a harmadikon esetleg Linux fut. Az új programok mellett mĹąködnek régi alkalmazások is. Többféle szoftverváltozat él egymás mellett. Szinte végtelen kombinációban mĹąködik kezelésre szoruló hardver és szoftver asztali és hordozható gépeken, kézi eszközökön, vezetékes és vezeték nélküli hálózatokban.

Az ilyen bonyolult környezet fenntartása sokba kerülhet. A VERITAS becslése szerint az adatközpontok bonyolultsága a vállalatoknak évente 750 milliárd dollárjába kerül világszerte. Csak a tárolás és a szerverkezelés területén a vegyes szerver- és tárolókörnyezet által okozott bonyolultság akár 50 eszköz használatát is szükségessé teheti egy nagy adatközpontban.

A bonyolult környezet természeténél fogva növeli az állásidőt. Az informatikai részlegek feladata, hogy a termelés befolyásolása nélkül találjanak időt a rendszerek újrakonfigurálására, a frissítések végrehajtására és a hibajavítások telepítésére.

Az informatika menetparancsa

A költségek csökkentésének és a megbízható, könnyebben vezérelhető informatikai infrastruktúra biztosításának kényszere miatt a szervezetek mindinkább keresik a leállások hatásának jobb kézben tarthatóságához vezető utat. Az informatikai részlegek feladata egyértelmĹą: az információvagyon védelmének és hozzáférhetőségének biztosításán keresztül kell támogatniuk a vállalat üzleti céljait. A védettség és hozzáférhetőség sérülése időkiesést jelent, ez pedig a cég pénzét viszi. Ha mégis megtörténik, az informatikai részlegnek amilyen gyorsan csak lehet, az "utolsó jó pillanat" szerinti állapotban helyre kell tudni állítani a rendszert, és újra kell tudni indítani a vállalatot.

Ezért vezették be sok szervezetnél a terven kívüli leállások (a szervermeghibásodások, a helyi kimaradások, a számítógéprendszert érő támadások és az ügyfelek kiszolgálásának színvonalát veszélyeztető egyéb események) elleni első védvonalként a fürtözést, a kötetkezelést és a tártöbbszörözést. Ez a "virtuáliskörnyezet-szoftver" elősegítheti, hogy az informatikai részlegek hatékonyabban tudják kezelni a kieséseket.

Az IDC megállapítása szerint azonban "ezek a technikák a tervezett leállások költségének és időtartamának csökkentésére is használhatók, s ezzel jelentősen javítják a költségek megtérülését" (A leállások hatásának kezelése, IDC, 2004. november).

És az IDC még tovább megy: azt mondja, hogy azok a szervezetek, amelyek a megfelelő eljárások bevezetésével a leállás alatt is képesek biztosítani, hogy a létfontosságú funkcióik mĹąködjenek, valószínĹąleg nem veszítenek ügyfeleket, illetve nem csökken alkalmazottaik termelékenysége a leállás következtében.

"A virtuáliskörnyezet-szoftverek legújabb nemzedékével a szervezetek rendszereiket mindinkább öngyógyításra és önirányításra képesnek tĹąnő, megosztott erőforrások összességének tekinthetik. A szervezetek ezáltal végül is nem csupán megóvhatják, hanem optimalizálhatják is hardver- és szoftverberuházásaikat. A teljes virtuális környezetben a már bevezetett alkalmazások vagy funkciók hozzáférhetnek az újabb rendszerek funkcióihoz, megbízhatóbban, hatékonyabban, méretezhetőbben mĹąködhetnek, vagy más módon javulhat a mĹąködésük."

Teljesebb egészként nézve

A leállások új szemléletének kulcsa a tárolás- és rendszerkezelés, valamint a védelem szoros összekapcsolásának szükségessége. Az információkezelés e teljesebb szemlélete azt jelenti, hogy a vállalatok felkészültebbek a támadások megelőzésére, gyorsabban tudnak felépülni egy összeomlás után, és zökkenőmentesebben futhat mindennapi tevékenységük. Azt is jelenti, hogy olyan rugalmas infrastruktúrát kell létrehozni, amely annyira alkalmazkodóképes, hogy megfelel a folyton változó informatikai környezetnek, ugyanakkor eléggé ellenálló egy támadás vagy egy összeomlás kivédéséhez. Végül azt is jelenti, hogy a vállalat valóban megismerheti a környezetét, képes annak folyamatos megvédésére és felügyeletére.

Megismerni. A vállalatoknak mindenekelőtt ismerniük kell információs környezetük állapotát. Ez a legújabb sérülékenységek, kockázatok és veszélyforrások felmérését jelenti. Az előrejelző rendszerek fontos információt adnak a külső veszélykörnyezetről. A megismeréshez tartozik az is, hogy tudjuk, mely rendszereknek van joguk a hálózathoz kapcsolódásra, melyek kapcsolódnak össze a hálózattal, milyen alkalmazások vannak telepítve, és kik vannak bejelentkezve. A vállalatoknak azt is tudniuk kell, hogy a hibajavítások napra készek-e, valamint a rendszer- és adatmentéseket rendszeresen elvégzik-e.

Tenni. Ha a vállalatok megismerték, mi történik a környezetükben, az összeomlás kockázatának minimálisra csökkentése érdekében meg kell védeniük információvagyonukat. A vagyonvédelmi tevékenység az információ támadás elleni megvédését, a veszélyek csökkentését, a hibák kijavítását és a bekövetkezett incidens utáni helyreállítást jelenti. A vírus- és levélszemét-elhárító, valamint a behatolást megakadályozó megoldásoknak - azaz a védelmi eljárásoknak - ki kell küszöbölniük a veszélyeket, és valós időben képesnek kell lenniük a frissítések fogadására. A hibajavítást kezelő megoldások kulcsszerepet játszanak abban, hogy a szervezetek az új sérülékenység felfedezésekor gyorsan frissíthessék a szoftvert. Fontos, hogy a veszélyforrás felbukkanásakor a rendszerek gyors visszaállíthatósága érdekében gyakran történjen mentés, és ezáltal minimálisra csökkenhessen az állásidő és az információveszteség.

Felügyelni. A vállalatoknak a környezetüket is tudniuk kell felügyelni. Folyamatosan karban kell tartaniuk, és ellenőrizniük kell az infrastruktúrájukat, hogy tisztában lehessenek a külső veszélykörnyezettel, valamint a védelem belső állapotával. Emellett olyan helyreállításra kell képesnek lenniük, ahol a veszélyforrásra vagy sérülékenységre reagálva a szoftver- és tartalomfrissítések, illetve a javítások önmĹąködően telepítődnek. Olyan vagyonkezelési lehetőségre is szükségük van, amely segít a helyreállítás fontossági sorrendjének meghatározásában, és lehetővé teszi, hogy a leglényegesebb elemeket kiválasztva azokat időben helyre lehessen állítani.

Összefoglalás

Bármennyire is jó egy vállalat hálózata, az adatvesztés és a rendszerösszeomlás kikerülhetetlen. Bármi is legyen az oka az üzleti információk elérhetetlenségének, minden percnyi állásidő pénzbe kerül. Ezért a vállalatoknak ma olyan hálózat-helyreállítási módszerre van szükségük, amellyel napok vagy órák helyett percek alatt újra mĹąködőképessé tehető a hálózat.

Mennyire fontos, hogy biztosítsuk az információvagyon védelmét és hozzáférhetőségét? Az Egyesült Királyság kereskedelmi és ipari minisztériuma által a közelmúltban kiadott jelentés szerint a nagy adatvesztést elszenvedett cégek 70 százaléka felhagy az üzlettel. Ezért nem túlzás az a megállapítás, hogy sok tekintetben az információ megléte egyenlő a vállalkozás létével.

A tervezett vagy tervezetlen leállás miatt bekövetkező termeléskiesés egyre jobban kimeríti a szervezeteket, és így egyre kevésbé elfogadható. Azoknál a szervezeteknél, ahol heterogén az informatikai környezet, ajánlatos, hogy új szemléletmódot keressenek a leállások minimalizálására.