A WLAN technológia – a HotSpot helyek hálózata – kétféle üzleti lehetőséget kínál. Egyrészt a felhasználók, utazó üzletemberek számára biztosítja saját irodájukon kívül a vezeték nélküli, nagysebességĹą internetezést olyan helyeken, ahol rendszerint gyakran megfordulnak: szállodákban, éttermekben, kávézókban, konferenciaközpontokban, repülőtereken vagy akár forgalmas közterületeken. Másrészt az ilyen helyek tulajdonosai, üzemeltetői tehetik vonzóbbá üzletüket azzal, hogy vendégeik számára megteremtik a lehetőséget, hogy kényelmesen, bedrótozás nélkül csatlakozzanak a világhálóra.

A HotSpot nagy hasonlóságot mutat mobilinternettel, mégis markáns különbség fedezhető fel köztük. A mobilinternet a rádiótelefónia technológiáira (GPRS, 3G) épül, tehát egyrészt valóban mobilitást (akár utazás közbeni használatot) biztosít, másrészt alapvető csatlakozási eszköze a mobilkészülék, illetve a SIM kártya. Az internet csak kiegészítője a többnyire hang alapú mobilkommunikációnak.
Ezzel szemben a HotSpotok általában egy jól meghatározható, állandó helyen, sziget-szerĹąen mĹąködnek. Szintén vezeték nélkül, de a mobilitás erre a területre korlátozódik. Igaz, a legtöbbször még erre sincs szükség, mert a felhasználó általában kényelmesen asztal mellett ülve vagy laptopját ölébe véve csatlakozik a világhálóra. És ez az elsődleges célja, de természetesen e kapcsolaton át akár beszélgethet is (VoIP).

A helyi vezeték nélküli internetezés alapjait néhány, rövidítéssel jelzett technológia teremtette meg. A WLAN (Wireless Local Area Network) a vezeték nélküli helyi hálózat rövidítése. Lényege, hogy ha egy adott végponton valamilyen (vezetékes vagy rádiós) technológiával és valamilyen sávszélességgel kialakították a csatlakozást a világhálóra, akkor egy helyi adó-vevő segítségével minden, a környezetében lévő eszköz számára is megteremthető a kapcsolódás lehetősége.

Az IEEE nemzetközi szervezet dolgozta ki a WLAN a technológia mĹąködését definiáló ajánlásokat (802.11b és 802.11g).

A következő rövidítés az SSID (Service Set Identifier). A szolgáltatáskészlet azonosítóját a használat előtt be kell állítani ahhoz, hogy az adatkapcsolat létrejöjjön.
E területen ismeretes még a Wi-Fi (Wireless Fidelity) rövidítés is. Ez valójában egy tanúsítás, melyet a Wi-Fi Allience ad ki a gyártók adott eszköztípusára, amennyiben az megfelel az ajánlás követelményeinek.

Ezek az eszközök a külön engedélyhez nem kötött, tehát bárki által használható 2,4 GHz-es frekvenciasávban mĹąködnek, de éppen ezért a maximális kisugárzott teljesítményre európai és magyar jogszabályok vonatkoznak.

A WLAN eszközök a hatósugara (ha betartják e szabályokat) szabad téren, nyílt rálátásnál néhány száz méter, belső térben ez jelentősen csökken, néhány tíz méterre, mivel a falak, bútorok korlátozzák a rádióhullámok terjedését.

Az elméleti maximális adatsebesség a 802.11b ajánlás szerinti eszköznél 11 Mbit/s, a 802.11g szerinti eszköznél 54 Mbit/s. A ténylegesen a felhasználó által tapasztalható sebesség azonban általában a fele vagy még kevesebb. Ennél konkrétabb számot ritkán adnak meg a szolgáltatók.

Magyarországon kb. kéttucatnyi szolgáltató üzemeltet ilyen célra WLAN-t, de az összesen közel ezer HotSpot legnagyobb része hat társasághoz tartozik (T-Com, T-Mobile, Wiera, HotSpotSystem.com, HuWiCo, WiFiZone).

A szolgáltatást néhol ingyenesen biztosítja a HotSpot üzemeltetője (például a HuWiCo mindenhol), máshol fizetni kell érte. Ehhez általában különböző időtartamú használatra jogosító kártyákat lehet vásárolni a helyszínen. A „kaparós” kártyákon található a felhasználónév és a jelszó. Létezik olyan megoldás is (pl. Wiera Basic), hogy a felhasználó ingyenesen használhatja a netet, de közben egy reklám banner fut a képernyő alján. Amennyiben ezt a reklámablakot bezárja, a szolgáltatás fizetőssé válik.

(A budapesti HotSpot helyek listájáról külön összeállítás készül. Ugyancsak külön mutatjuk meg az egyes szolgáltatók jellemzőit és kínálatát, benne a telephelyek tulajdonosainak szóló nagykereskedelmi HotSpot-ajánlatukat.)